2018. szeptember 18., kedd

Megint

OTTHON KORA ESTE.
Maugli 6 éves
ANYA
(Apa, Zs. (Maugli testvére) és Maugli orvoshoz készülődnek. Maugli éppen leszokó félben van.)
Adjak rá pelenkát vagy kockáztatsz?

APA
(Végig pörgeti a fejében: busz, váróterem, rendelő és vissza.)
Nem kockáztatok.

HÚSZ PERC MÚLVA. ORVOSI RENDELŐ.

DOKTORNŐ
(Éppen nem a sok éve ismert doktornő rendel.)
Mi a baj?

APA
Csütörtök óta folyik az orra és köhög.

DOKTORNŐ
(Maugli vigyorogva pörög a doktornő székében és hangosan mondja az aktuális meséjét. Kedvesen.)
Maugli, gyere, ülj fel ide, megnézem a torkodat!

MAUGLI
(Szeret orvoshoz járni, de úgy látszik, most nem érdekli, de azért felül a vizsgáló ágyra.)
Nem nézzük meg a torkodat.

DOKTORNŐ
(Levetkőzteti és simán megvizsgálja Mauglit. Felnéz, majd észreveszi Maugli pelenkájának peremét, ami kilátszik a nadrágjából. Kicsit rosszalló szemekkel, de kedvesen. Apának.)
Hány éves ez a gyerek?

APA
Hat és fél.

DOKTORNŐ
És, mi vizsgáltuk, hogy miért van még mindig pelenka?

APA
(Mosolyog a bajsza alatt.)
Persze. Autista.

DOKTORNŐ
(Megértőbben.)
Ja, akkor rendben, értem, nem tudtam.

APA
De már úton van a megoldás.

DOKTORNŐ
(Látszik, hogy egy kicsit zavarban van.)
Jó, akkor 1-2 nap és mehet… ő hova jár?

APA
Speciális óvodába.

EGY ÓRA MÚLVA. OTTHON.
ANYA
(Apa elmesélte Anyának a pelenka sztorit. Mosolyogva.)
Megint a szokványos sztori. 

APA
De nem volt semmi okom rá, hogy bemondjam, autista. Minden simán ment, míg meg nem jelent a pelenka.

ANYA
Egyikőtök sem lehetett könnyű helyzetben és persze, a piros torok nyilvánvalóbb.

APA
Hát igen, egy kicsit erősebb is lehetne az autizmus „marketingje”. (Aztán mosolyogva.) Meg a mi pelenka projektünk is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése