Párosít

OTTHON. DÉLUTÁN.

Maugli nyolc éves.

APA

(APA próbálja rávenni MAUGLI-t, hogy csinálja meg a leckéjét.)

Gergő (még mindig így kell szólítani), gyere, nézzük meg ezt a matek leckét.

MAUGLI

(A fejében az aktuális mese.)

A medve üldözi a Segget az erdőben.

APA

(APA azért próbálkozik a leckével.)

Gergő, nézd, párosítsd össze őket.

MAUGLI

(MAUGLI folytatja a mesét.)

(Medve:) Hol vagy, Teee, Segg?

APA

(Viccesen.)

Érdekes párosítás.

Eldobható?

OTTHON. REGGEL.

Maugli nyolc éves

ANYA

(APÁnak.)

Gergő (MAUGLIt még mindig így kell szólítani.) kidobta a szemetesbe a tabletet.

APA

(Viccesen.)

Miért, kaptál eldobhatót?

ANYA

(APÁnak.)

Te nem vagy százas. A reggeli maradékban landolt.

MAUGLI

(Huncut vigyorral.)

Hihihi… hihihi…

ANYA

Szerintem, azért, mert lemerült.

FÉL ÓRA MÚLVA.

APA

(MAUGLIval ül egy asztálnál, tőle kérdezi.)

Gergő, miért dobtad ki a kukába a tabletet?

MAUGLI

(Röviden, de komolyan.)

Összeromlott.

APA

(MAUGLI ezzel elintézte a párbeszédet. APA magában, mosolyogva.)

Aha. Értem. Ki a százas?

Neki nyóc

Maugli ma nyolc éves

Autista? 

Mondanak egyet, s mást: Majd kinövi, megy ki a világból, bevette a leszarom port,lábujjhegyen fut. 
Mondom én: Egy anya ezt megérzi. Először lövésed sincs, hogy mi az autizmus. Elsőre pofon csap, aztán meggyászolod, aztán rájössz, hogy ezt dobta a gép és neked tenned kell a dolgodat.
Ja, és közben gyűlölöd az autizmust?

Diagnózis?

A bürokraták mondanak egyet, s mást: F8400, Gyermekkori autizmus. Ők így hívják az autizmust. A diagnózis a hiedelem bizonyítéka vagy cáfolata.
Én így hívom az autizmust: Juli, Peti, Marci, Anna.
Hidd el, nem a halál, egy autistával együtt élni.

Tanítás?

Mondanak egyet, s mást: Kutya, ló, beszéd, zene, úszás, most már jön a robot is. Olyat is hallottam: Egyik terápia sem bizonyult jobbnak a többi terápiás formánál.
Mondom én: Na, de melyiket? Ezek a terápiák mind őket hozzák a mi világunk felé. Hagyd, hadd játssza az életét úgy, ahogy ő szeretné! De tanítsd meg a zöld lámpán átmenni. Menj az ő világa felé. Ott láthatsz igazi csodát. Ja, és ugye tudjuk, nem hülye, autista.

Érintettség?

Mondanak egyet, s mást: 50 emberből egy autista. 
Mondom én: Ott vannak még a testvérek, szülők, nagyszülők. A szurkolótábor a csapat része. Aztán ott van a dilemma: ki írjam a homlokára, hogy autista, hogy a többiek is tudják?

Vágyak

Mondom én: Hiába kérnéd Karácsonyra, hogy ne legyen autista. Ők így élnek, elütnek a többiektől. Gyakran felébredsz, reménykedsz, de aznap reggelre is autista maradt. Meglepődnél, ha egy reggel úgy ébredne: „Szia, apa, mi újság?” 

Félelmek

Mondom én: Az autizmus megállíthatatlan. Nem lehet kikapcsolni. 
Félelmetes visszagondolni, hogy az ember megijedhet a saját gyerekétől. 
Akkor nem félelmetes, ha megérted mit, miért, csinál és nem sopánkodsz, hogy nem csinálja azt, amit a közö(n)sség elvár. Nem az az igazi kérdés, hogy miért NEM csinálja azt, amire idomítanád, hanem, hogy miért csinálja úgy, ahogy ő gondolja.
Félhetsz, kimaradhat az életed egy-egy részből, de ő is a család egyik szereplője, része a közös koreográfiának.

Autiverzum

Ugye, az meg van: Nem az autisták hívják magukat autistának. 
Az ő világuk egyszerre mókás, szívszorongató, gyötrelmes, csodálatos, fájdalmas, izgalmas, kilátástalan, érdekes, titokzatos, kiszámíthatatlan, kiszámítható, kiszolgáltatott, ragaszkodó, tragikus. Magányos farkasok a spektrum kavalkádon.

Ugye, azért, mert autisták, nem toljuk ezt a felelősséget a nyakukba? 

Mi lenne, ha neked kellene alkalmazkodni az Ő világukhoz?