OTTHON. ESTE.
Maugli tizenegyéves
Néhány évvel ezelőtt, amikor még Maugliról nem mondtuk, hogy autista, volt egy olyan hiedelmünk is, hogy nem hall minket, ezért nem figyel ránk és a nevére sem. Illúzió volt, ma már két, hatvancentis, vastag falon keresztül is meghallja a lépcsőházból beszűrődő zajokat. A zajok keveredhetnek a gondolataiban pörgő cselekményekkel. Vannak zörejek, zajok, amik láthatóan – befogja a fülét, vagy szorongani kezd – zavarják, a gondolatmix talány.
MAUGLI
(Ül a nappaliban, olvas, de látszik, hogy másra koncentrál. Feszült. Emelt hangon.)
A furcsa szomszéd azt mondta, hogy Maugli azt mondta, hogy mássz be a csőbe.
APA
(Nyugtatja MAUGLI-t.)
Maugli, biztos, hogy jól hallottad?
MAUGLI
(Tovább fokozza.)
A furcsa szomszéd gyerek mondott ilyet, hogy Maugli itt van a tánc.
APA
Maugli, szerintem nem mondott ilyet.
MAUGLI
Itt furcsa szomszédok vannak.
APA
Miért furcsák?
MAUGLI
Mert tönkre teszik az életemet.
APA
Aha. (Próbálja megérteni.) Hogy teszik tönkre?
MAUGLI
Kiabálással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése